A Padawan-ügy

Nem friss és ropogós ítéletről van ugyan szó, de a Padawan-döntés mindenképpen az elmúlt évek egyik legjelentősebb szerzői jogi relevanciájával bíró ügye. Rövid ismertetése mindenképpen a blog szellemiségébe illik. Nem mellékesen pedig az utóbbi időben sokat foglalkoztam az üggyel, és saját gondolataim rendszerezését is segíti a papírra vetés. A Csillagok háborúja rajongóit sajnos ki kell ábrándítanom: az ügynek semmi köze sincs a filmhez.

Az ügy tényállása nem bonyolult, nem is ez adja az érdekességét, hanem az Európai Bíróság sajátos gondolatmenete. Arról van szó ugyanis, hogy Padawan digitális többszörözésre alkalmas eszközök és berendezések (értsd: üres CD-k, DVD-k, MP3 lejátszók) forgalmazásával foglalkozott. Az SGAE, egy spanyol közös jogkezelő szervezet eljárást indított a cég ellen, mivel az a 2002 és 2004 közötti időszakban megtagadta az ezek után járó üreshordozó díj megfizetését.

Az ügy előzetes döntéshozatali eljárás során került az Európai Bírósághoz, amelynek öt kérdésre kellett választ adnia. Azért, hogy ne rettentsem el azokat a lelkes olvasókat, akik eddig eljutottak a bejegyzés olvasásával, csak vázlatosan foglalom össze a feltett kérdéseket. Elöljáróban annyit kell még elmondani, hogy a 29/2001/EK irányelv, az ún. Infosoc-irányelv értelmezésére irányult, annak 5. cikk (2) bekezdés b) pontjára, amely a jogosultak számára "méltányos díjazást" ír elő, amennyiben a tagállam bevezeti a magáncélú másolat kivételét. A spanyol rendszer egy átalánydíjazást ír elő, amelyet egyszeri díjként kell a többszörözésre alkalmas berendezések után megfizetni. A díj megfizetését a végső felhasználókra továbbterhelik.

A feltett kérdések tehát:
1. A "méltányos díjazás" fogalma uniós harmonizáció tárgyát képezi?
2. A díjazás célja a jogosultat érő hátrány kompenzálása? A díj mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni a felhasználók és a jogosultak közötti érdekegyensúlyt?
3. Feltétlen kapcsolat van-e a díjak magáncélú másolatra való használata és a díjfizetés között?
4. A díjfizetés tekintetében különbséget kell tenni, ha a berendezéseket olyan vállalkozások és szakmai szervezetek a magáncélú másolattól eltérő céllal vásárolják meg?
5. A spanyol rezsim megfelel az irányelvnek?

A Bíróság válaszai pedig (szintén dióhéjban összefoglalva):

1. A méltányos díjazás fogalma az uniós jog önálló fogalma, amelyet minden tagállamban egységesen kell értelmezni, mivel olyan irányelvi rendelkezésben szerepel, amely a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmaz, és mert tartalma az irányelv értelmezésével meghatározható. Ez attól függetlenül így van, hogy a tagállamok maguk határozhatják meg a díjazás formáját, finanszírozásának módozatait, beszedését, valamint mértékét.

2. A méltányos díjazás célja a jogosultak ellentételezése a védelem alatt álló műveik engedély nélküli felhasználásáért. A felhasználók és a jogosultak érdekeinek egyensúlyát figyelembe kell venni, azonban minimális hátrány nem keletkeztethet jogdíjfizetési kötelezettséget. Az egyedi felhasználások ilyennek tekinthetőek, ráadásul nehezen beazonosíthatóak, ezért nem ellentétes az irányelv rendelkezéseivel, ha a díjazást azok fizetik meg, akik a többszörözésre szolgáló eszközöket és berendezéseket a felhasználók rendelkezésére bocsátják vagy számukra ilyet tevékenységet végeznek. A felhasználó ebben az esetben is közvetett teherviselője a díjazásnak, mivel a szolgáltatást nyújtók áthárítják rájuk a jogdíjat.

3-4. A díjfizetést a berendezéseknek a magáncélú másolatok elkészítésére való puszta alkalmassága keletkezteti, nem szükséges hozzá a tényleges másolási cselekmény. Vagyis különbséget kell akkor, ha az eszközöket nem természetes személy rendelkezésére bocsátották rendelkezésre a magáncélú másolattól eltérő célra.

5. A spanyol rezsim vizsgálata nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

Milyen következmények szűrhetőek le az ügyből?

Több aspektusból is gondot okozhat az egyes felhasználók és felhasználási módok közötti különbségtétel.

A legkézenfekvőbb: természetes személy magáncélú másolattól eltérő használat esetén köteles jogdíjat fizetni? Egy példával illusztrálva: a családi fotóimat írom ki CD-re. Kell jogdíjat fizetnem? (Korábban a spanyol bírói gyakorlatban volt rá példa, hogy ilyen esetben visszatérítették a jogdíj összegét.) A fentiek alapján szerintem igen. Ugyanis a Bíróság nem a tényleges használathoz, hanem annak lehetőségéhez kötötte a díjazást.

Logikusan adódik az a problémakör, hogy a különbségtétel előidézheti, hogy a vállalkozóként megvett, jogdíjfizetési kötelezettség alól mentesített CD-t utána természetes személyként használják magáncélú másolat elkészítésére.

Ez generálja a technikai kérdéseket. Vagyis minden egyes használatot ezentúl ellenőrizni kellene?

A Bíróság ítélete tehát csak még több megoldatlan problémát szült. Az már csak hab a tortán, hogy a döntés nyomán Spanyolország teljesen új üres hordozó jogdíjrendszert vezetett be.

Címkék: , , ,